· 

Mi az a hála? Tapasztalatok Indiaból

Nem egy blogbejegyzéssel vagyok adós az elmúlt időszakban, de valahogy nehezen veszem rá magam az utóbbi időben, hogy olyanról írjak, ami nem a szeretetről szól. Amiből sok van, azt tudjuk a legkönnyebben megosztani.

Legutóbb kaptam egy kèrdèst... a kérdés úgy hangzott, hogy mi az a hála. Köszönetet mondok azért ami van, az rendbenna de mit kell érezni...


Az indiai utazásunk előtt akkor éreztem először igazi hálát, amikor csak egy hàtizsàkkal vágtam neki a nagyvilágnak. Aztán mikor a kisfiam megszületett. 


Hazudnék ha azt mondanám, hogy itt minden másodpercben a hála mámoros érzésèben úszkálok, de az igazság, hogy több az az idő amikor átèrzem, mint amikor magamra kell szólni, mert valami elterelte a figyelmemet...

Tehát a hála az az, amikor úgy érzed, itt van a vèg. Nem kívánsz semmi mást, csak ezt a pillanatot. 


Amikor a szíved környékét valami melegség járja át, valami egészen felfoghatatlan, és ez kiterjed az egész testedre. A tested könnyű lesz, mert azt a szíved hordozza. Hirtelen a fejed is mintha lebegne, és egy ritmusban dobognak a gondolatok a szíved ritmusával... 


A hála az az, amikor a gyermeked/szerelmed alszik, és csak átèrzed a lènyèt. Nem gondolkodsz, csak örülsz, hogy van.


A hála az is, amikor rájösz, hogy a tiszta víz nem alapfelszereltség, a melegvíz pedig luxus. Az érzés, amikor embereket látsz, összegyűlni a tűz körül, ismeretlenek, akik összefognak, mert fáznak és megosztják azt a keveset ami van. Hála, amikor ezek után egy meleg takaróval betakarózhatsz.


Hála nem más, amikor nincs cipőd, egy zokniban mész el vásárolni és mèrgelődsz, hogy miért léptèl bele a sárba. Majd jön egy csapat kisgyerek mezítláb, koszos lábbal, de nevetve. Aztán ránézel a saját lábadra. És érzed, hogy milyen szerencsés vagy. Nem kell neked zokni sem, a boldogságod nem ettől függ.  


A hála... amikor nincs otthonod, nem fizikailag, hanem lelkileg... majd találkozol azzal az emberrel, aki számodra nem ember, hanem az otthon. Ahol ő van, ott az otthon. 


Hála az, amikor nem az anyagi dolgok után futunk és azért vagyunk hálásak, hanem arra gondolunk, aki mindezt megadta nekünk. A hála érzése egyenlő a Forrásunkkal. A hála egyenlő a spiritualitással. A hála egyenlő a boldogsággal. 

Nincs elég szó, ami kifejezeznè mennnyire hálás vagyok az Èletnek, hogy minden úgy történt, ahogyan történt. Minden egyes rossz dologèrt az èletemben hálás vagyok, hiszen akkor nem lennék most itt, és nem fedezhetnèm fel, hogy mi is az Èlet igazán. 


Köszönet, az első tanítóimnak, a szüleimnek és a jógamesteremnek, hogy egyáltalán a tanítványa lehetek, én akinek fogalma sincs semmiről. Az egyetlen kívánságom, hogy megtanuljam kifejezni a hálámat és átèrezni azt a hála érzését, amit ő érez a nap huszonnégy órájában. 

Write a comment

Comments: 0