· 

Mit eszünk egy nap Indiàban?

Mióta Indiában vagyok, nehéz az otthoni diètàmra visszagondolni. Ismerős az érzés, amikor nyaralsz és: na jó csak ezt is kipróbálom... Na jó, csak azt is... Velünk minden nap ez van.

Reggel. Vili éhes. Papaja! Mamiii! Vili papaya!!! Úgyhogy papajàval kezdünk. 

Megmosom először csapvìzzel, majd tisztított vízzel. Felvágom és szàzadjàra is ràcsodàlkozom, hogy nincs benne mag. 


Ez Vili. Ez Mami.... Picipici Vili, jò? - jelenti azt, hogy pici darabokra vágjam fel és rakjam rá a villàjàra. Előtte hálát mondunk igaz, Vili? - kèrdem. Mire összeteszi picike tenyerét a szíve előtt, összeszorìtja a szemét, és végighallgatja a hàlàt adò mantràimat. A felènèl megszòlal. Vili kèsz! - kiàltja és boldog arccal jelenti, hogy ő gyorsabban tud imàdkozni... persze, mert èhesebb.... így nevetünk egyet, és elkezdünk reggelizni.


Egy papaja kb. 200 Forint. Ez a luxusunk itt. Nincs benne mag, könnyen ehető. És nagyon jót tesz az emésztésnek. A héját a majmok eszik meg, így nincs szemét sem. 

10 órára Vili ismét megèhezik, mert egyszerre nem tud sokat enni, inkább többször keveset. Két lehetőségünk közül valószínűbb, hogy ezúttal is magunknak főzök. Kitchitri lenne a reggeli, amit az asramban adnak. 

Nagyon egészséges,finom főzelékszerű rizs-lencse keverék. De reggelre, talán kicsit nehéz a mi európai gyomrunknak. Ezért közösen zabkàsát kèszìtünk. Vili szerencsére itt Indiában megszerette és együtt készítjük el. 


Valamilyen gyümölcsöt mindig beleteszünk, de leginkább a karobpor - méz kombi nyer.

Legtöbbször Vili alvása után ebédelünk, kettő óra körül. Az asramban eszünk a többiekkel, mert a rizs - sárgalencse páros bejön a kisfiamnak. Ez más mint a reggli, ez nincs összefőzve. Ezért nem hagyom ki a lehetőséget. Rizst egyébként se tudnék jobbat találni, mint ami itt van. A lencse pedig fehérjèvel teli tápláló étel. Szinte mindenki kézzel eszik, kivéve minket. Habár néha minket is elfog a hév, aztán az ujjaink közül kifolyó rizs láttán gyorsan meg is bànjuk... ès visszamerèszkedünk a fàbòl kèszült kanalunkhoz. Rájöttem miért nincs fakanál és fából készült evőeszköz itt... Azt ugyanis a ràszàradt ètelmaradèktòl nehezebb megtisztìtani hideg vízzel. A meleg víz ismèt egy luxustermék itt. Mi hűek maradunk, és éves után egyből mosogatunk.

A vacsora az későn van, 9 körül. Néha még vacsorázunk az itt lakòkkal, leginkább azért, hogy jobban összeismerkedjünk velük. Egytől egyig csodás emberek, akik keresik és akik már ráleltek a spirituàlis  útjukra. Ilyenkor palancsinta szerű kenyeret eszik Vili, èn pedig krumplibòl álló currys zöldségfőzeléket, amit sabdzsinak neveznek. Ha őszinte akarok lenni akkor egy hónap után a krumpli láttán is tele vagyok és ebben az egy hónapban egy egész életre megettem a krumpli adagomat. 


Másnap ismét megfogadjuk, hogy kevesebbet eszünk. Én legalábbis. Vili örül, hogy minden nap szinte ugyanazt, de mégis számára különlegeset kap

Mégis ami a legfontosabb... itt szeretettel és mantrákkal főznek. A levegőben lebeg az odaadàs Isten felé miközben készítik a finomságokat. Nem maguk szàmàra szorgoskodnak, hanem az Isteneiknek, akiket nevüken neveznek. A főzés végén nekik ajánlják fel az ételeket. Mi csak a maradékot esszük, ezzel is mutatva tiszteletünket. Az egész olyan tiszta, szeretteljes és egyedi. Legalábbis számunkra. Itt ez a normális és minden más elképzelhetetlen. Van mit tanulni...

A higiénikus ètkezèsünket a @rawsyco kòkusztàlja ès a @shamobags ètkèszlete csodás textil tartòjàval támogatta, melyeket most a @soul.flow.mama Insagram oldalon könnyen megnyerhettek. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg, hogy más is lássa!

Write a comment

Comments: 1
  • #1

    BODOMAMA (Wednesday, 14 November 2018 21:51)

    Már tudom is ,hogy mit főzzek holnap ��� Szuper bejegyzés