· 

5 +1 dolog amit megtanultam Indiában egy hónap alatt. Egyedül. Kisgyerekkel.

Számítottam rá, hogy az első hónap lesz a legnagyobb kihívás, és így is lett. Akartam a változást, és ezért elébe mentem. Nem hagytam, hogy az élet tegye meg. Változtunk. Mindketten. Jobban szeretünk, önfeledten nevetünk és élünk. Úgy igazán.

1. Ne félj az állatoktól

 

 Ha idegen országban vagy, természetes, hogy tartasz mindentől ami új. De én még a számomra ismert állatoktól is tartok, ugyanis szinte minden élőlénytől félek, ha közel kell menni hozzájuk. Legyen az egy kedves kiscica, ló vagy nyuszi.

 

Az állatoktól való félelmemet egy gyerekkori trauma okozta és emiatt sosem tanultam meg bánni velük. Ìgy amit nem ismerünk, attól felünk - cìmszóval inkább hagytam a dolgot. Itt is így tettem volna, ha India ezt tudatosan nem akarta volna megváltoztatni. Itt ugyanis senki nem fél az állatoktól.


Közös, ősi együttélést folytatnak az állatokkal. Legalábbis a legtöbb helyen.

Ebben az egy hónapban a félelmem átirányult együttérzésbe és szeretetbe. Vegánként tudtam, hogy el kell jönnie ennek a pillanatnak, hiszen tisztelek és védek minden állatot. Itt volt időm és terem dolgozni ezen. Nem beszélve arról, hogy tudatosan akartam ezen változtatni. 

 

Hogyan változott ez?

 

A szobánkba beköltöztek a pókok. Ìgy nevet adtunk nekik és megköszönjük minden nap, hogy megfogják a szúnyogokat és megóvnak minket a betegségektöl. Minden csak nézet kérdése... Azt hiszem 5 darab van jelenleg a szobánkban. 

 

A közös konyhában egy egércsalád lakik. Tehát minden alkalommal ha itteni komplikáltabb ételt eszünk, mint pl. a pirítós, egerek szaladnak el a lábunk között. Velük is megbarátkoztunk.


A tehenek Indiában szent állatok. Hogy mit jelent a szent, az itt inkább egy filozófiai kérdés. Vegánként furcsa megkötözött és beteg, lefogyott állatokat látnom. Eddig sose mentem volna oda hozzájuk, most mi etetjük őket a zöldségek héjával. 


A majmok... igen a majmok... Láttam már majmot, aki gyereket támadott meg, aki a mellettem álló hátára ugrott, aki ránk vicsorított és aki nekünk akart szaladni, csak köztünk volt egy védöháló. Tölük inkább tartok, minthogy félnék. Tisztelem az èletben maradási ösztönüket. Egyébként viccesen lehet velük alkudozni. Láttam már visszacserèlni egy szemüveget egy banánra és egy ellopott táskát egy üveg narancslère... Ha Indiába mennél egyet mégis jegyezz meg. Sose mosolygj a majmokra, ugyanis akkor ők is meg akarják mutatni a fogukat...

 

 

 

2. Ne félj enni Indiàban!


Az első ugye amit meghallunk, ha az Indiával való utazás kerül szóba. Ès, hogy bírja a hasad? Remélem nem a kórházban köttök ki... Jelentem nem. Jól.vagyunk.

 

 

Nagy szerencsém van Vilivel, hogy a kedvenc étele rizs és a dhal (lencse). Vegánkènt ez egy álom. Ìgy szinte csak arra kell gondolnom, hogy elegendő zöldséget és gyümölcsöt egyen. Az asramban minden nap van rizs és lencse és csípős zöldségköret, tehát az kilőve neki. Ìgy az anyai megérzés és a nyers étel utáni szenvedélyem arra ösztönzött, hogy keressük fel a helyi piacot. 

 

 

Pontosan egy hétbe tartott, mire minden higéniamentességtől való  félelmem lépésről lépésre leépült bennem. Azóta csak evés előtt mosunk kezet, Vili ugyanis megtanulta, a kezét nem a szájába venni. Napi kétszer eszünk salátát és friss gyümölcsöket, és a környéken én vagyok a saláta felelös. (Hála fertötlenítő kapszulámnak és annak hogy itt a saláta nem divat.)

 

Már az utcán is merek enni, mert imádom a streetfood-ot, főleg a chai teàt ès azokat a kenyèrszerű korongokat, amihez extra csípős szószt adnak, valószínűleg hogy minden baci elpusztuljon... Na és utána a tùlzottan cukros kòkuszkockàk..nyami...  


Tesztelek egy bèlbaktèrium fajtàt is (Progastro 865), és jelentem ez hatàsosnak bizonyul. Azóta ha lenne is valami problémánk èrzem, hogy ez megvèd minket. Sajnos csak most kaptam az utunk közepén, mindenkinek ajànlom már az út elején elkezdeni.


Minél jobban otthon érzem magam, annál jobban érzem az itteni, néha koszos körülményeket idegennek. Ès az igazság, hogy kezdjük magunkat otthon érezni...

 

 

3. Ne fèlj a betegségektől!

 

Talán az egyik alcím lehetne, hogy hogyan legyél beteg Indiában. A másik pedig, hogy hogyan szakíts Indiában. De erről majd legközelebb írok. A nagy elővigyázatosság kizárólag Vili miatt van. Èn legbelül még mindig csak egy hátizsákos lány vagyok, akinek a körülmények nem számítanak ha kalandról van szó. A szívem után megyek, akármerre is irányítson az. De egy gyerekkel az élet ugye más.


Tehát a legnagyobb parám indulás előtt az volt, hogy Vilivel történik itt valami. Jelenleg most kezd az időjárás hűvösebbre váltani, tehát 25 - 30° -ról 15 - 20° -ra. Mindenki kicsit náthás, senki nincs felkészülve a nagy "hidegre". Hiába minden évben eljön a tél, alig lehet téli ruhát venni és a fűtés ritka számba megy. Ezért mindenki mini takaròval tekeri be magát. Ezeket a csudàrokat minden féle- fajta színben lehet venni.


Vili az egyetlen aki nem náthás. Remélem, hogy ezt a sok anyatejnek tudhatom be és remélem ez így is marad.


A gyomorrontáson mind a ketten túlestünk már. Vili egyszer én pedig kb. ötször. Már nagyon jól kezelem. Egy kis szèntabletta, ásványisók és másnapra semmi bajom. 


Őszintèn szólva hálás vagyok a betegsègekèrt itt. Megtanìtanak igazán bìzni Istenben és elengedni minden ellenállást. Amikor megérkezett Vili apukája, hirtelen elkapott valami szörnyűség és két napig szellemkènt közlekedtem. Minden izmom fájt, rosszul voltam és az este csak ültem a főtemplomban, minden gondolat nélkül. Az érzés leírhatatlan volt. Mintha átadtam volna magam az előttem lévő oltárnak és mintha ők tartottak volna életben. Egy spirituális út volt, amire szavakat nem lehet találni. 


A csoda része az volt, hogy egy pár óra múlva semmi bajom nem volt.


Ès hogy be van e oltva Vili? Lehet titokként kellene kezelnem, de nem fogom. Ugyanis nincs beoltva. Nem az oltás ellen vagyok, hanem a korai oltás ellen. Mondhatná akárki, hogy felelőtlenség, de ez nézet kérdése. A válaszom erre a kèrdèsre mindig az lesz, hogy egy anya csak a legjobbat a akarja saját gyermeke számára. Meg fogja kapni az oltàsokat amint kicsit idősebb és a teste fejlettebb lesz.

 

4. Ne félj attól ki mit gondol rólad!


India. Színek. Csillogás. Szegénység. Ellentétek. Egyének. Ragyogás.


Ez a jelszó itt. A belső ragyogás. Senkit nem érdekel milyen feszes a popód, vagy kockás e a hasad. Ami érdekes itt, hogy tudsz e ragyogni úgy igazán, belülről. Tudsz e kritika nélkül szeretni. Tudsz e idegenekhez kizárólag pozitívan hozzáállni. Tovább tudsz e lépni ha csalódás ér, és a következő találkozáskor tudsz e újra szeretni.


Itt annyira különböző egyének vannak és annyira sokan, hogy mintha teljesen mindegy lenne te ki vagy. Nem a külsőd számít. Egyedül az számít mennyire vagy tiszta és hallod meg a lelked dalát. Akkor találtad meg önmagadat, és akkor teljesen mindegy, hogy ki és mit gondol rólad. 


5. Ne félj az élettől!


Amikor idekeveredtünk, arra gondoltam, jó de miért is vagyok itt? Mit csináljak? Állandóan valamit csinálhatnèkom volt. És azt akartam, hogy ha már csinálom, legyen a legjobb. Mint mindig. 


Ìgy történt, hogy az egyik legnagyobb élményem a majomkaki takarítása volt, amit önkéntes munkakènt vállaltam el. Minden egyes nap több órát súroltam tökéletesre a helyiséget, ami az út porától később ugyanolyan lett. Csak izzadtam a harminc fokban és vártam a tanítást amit ùgy gondoltam, hogy ezalatt kapni fogok. Nem kaptam. Később kaptam meg. Rájöttem, hogy nem az eredmény a lényeg, hanem hogy mennyire tud a jelenben lenni az ember és mennyire tud szívvel dolgozni. Teljesen mindegy, hogy mit. Az érdekes ebben, mikor bekattant ez, nemcsak az eszemmel de a szívemmel is megértettem, a majmok már nem vègeztèk nemes dolgukat a jógateraszra kaptam egy modern felmosòt, és azóta 2 óra helyett 20 perc a takarításom.


Elkezdtem sodródni, és nem akarok irányítani. Átadom az irányítást az Èletnek. Lesz ami lesz. Őszintén szólva ennél kellemesebb érzést még sose éreztem.

5+1. Légy határozott!


Vilit napi tízszer akarják fényképezni ha kint vagyunk az utcán. És napi százszor megérinteni. Anyukaként ezt nehezen éltem meg az elején, míg meg nem tanultam határozottan de szeretetteljesen nemet mondani. A határozottság nem egyenlő a keménysèggel és a szigorral. 


Ha itt nem vagy határozott elvesztèl. India elsüllyeszt. Eladnak két tevèèrt, ha hagyod magad, komolyan. Már simán vissza tudom utasítani akiről látom, hogy csaló, vagy akinek egyéb gusztustalan gondolata lenne egy fehér bőrű nőről. Nem méreggel és dühvel mondom a mondandóm, hanem egyértelműen megmutatom a határomat. 


Ha eddig nem is tudtam volna, hogy nekem van olyan, mert a vègletekig elmentem néhány helyzetben, itt megtanultam, hogy muszáj hogy legyenek fix és felismerhető határaim. Különben mások sem tudnak engem behatárolni. Kell, hogy kommunikàlni tudjuk mi a megengedett és mi nem. Csak mint a gyereknevelèsben. Az itteni emberekre néha úgy gondolok, mint a gyerekeimre és akkor nem esik nehezemre egy - egy negatív történés után mégis szeretettel gondolni az egész jelenetre.


Már nem ver át a zöldségárus, nem fizetek dupla árat a taxisnak és Vilit sem simizik tizen körülvéve őt.


Az utazásaink nehezèt a @shamobags cipelte, és a megtelt hasunkat a @slipstophungary cipői vittèk. 

A Progastro 365 bèlbactèriumjai segítenek, hogy egy - egy utcai evés után is békésen mehessünk aludni.


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal, hogy ők is részesei legyenek a kalandunknak! Köszönjük!