· 

Miért éheztem egy egész nap egy csapat indiai hölggyel?

Telihold. Az évnek az a hónapja a hindu hagyományban amikor az energiák a legerősebbek és akármilyen spirituális úton haladunk, a törekvésünk többszörösen hat. Mind jó és mind rossz irányba. (A hónap október 22-èn kezdődött, tehát még van időd becsatlakozni. Nincs más dolgod, mint pozitívnak lenni, és esetleg egy - egy imát elmondani.)


Éppen az évesről volt szó az egyik nap, mint olyan sokszor itt, amikor egy hölgy megszólalt, hogy sorry, ő bizony ma nem eszik. És mindezt nagy büszkeséggel mondta. 

Kíváncsivá tett mi ez a büszkeség, így rákèrdeztem ugyan miért böjtöl pont most. És akkor jött a történet. Rákérdeztem Mr. Google-től is, neki más sztorija van az ünneppel kapcsolatban.


Réges régen egy indiai nő férje nagyon beteg lett, és a hölgy nem tudott mást tenni mint imádkozni. A férje már haldoklott, és a feleség nem tudott se enni se inni a szomorúságtòl. Majd mikor a gyönyörű Telihold elérte a sötét eget és bevilàgìtotta azt, a feleség csak imádkozni tudott, mást nem tehetett már. A monda szerint,a Hold segített neki, visszahozta az életét a férjébe. Erre emlékezve, minden évben megismételte a hálás köszönetét.


Ezt a hagyományt követve, a házas nők ezen a napon nem esznek és ha kibírják nem is isznak semmit, egészen addig, amíg a Hold becses fénye meg nem jelenik az ègen. Ekkor egy tűz ceremóniával üdvözlik a Holdat. 


Elég volt meghallani a két szót: férj és tűzceremónia és azonnal rá is vágtam, hogy én is csatlakozom az éhező csapathoz. 


Így aznap este még szépen komótosan kièlveztem utolsó pillanataimat  a kedvenc indiai èdessègemmel (egy cukros nevèn nem nevezhető Isten alkotta csodàval) ès egy nagy adag pörkölt mogyorókrèmmel( aminek párját mèg nem találtam e világban) és  elhatározással teli gondolatokkal lefeküdtem aludni Vili mellè.

Másnap Vili volt olyan kedves, hogy hajnal hatkor keltsen és azt mondja, hogy éhes. Mintha megèrezte volna... 

Papaját szeretett volna enni, amit előző nap megígértem neki. Igen. A kedvencem. És a kedvenc rituàlénk, hogy együtt papajázunk reggelente, elosztva az egyik és a másik felét, és egymásèból eszünk. 


Elmagyaráztam neki, hogy anya ma böjtöl apa és a család miatt, és hogy csak akkor ehet ha a Hold feljön. Háromszor kellett elmondani neki, hogy miért nem, de megértette és mondta, hogy Anya nem papaja, Vili papaja... Így megette inkább az én részemet. 


A nap mozgalmasan telt, önkéntes munkámat végeztem, takarítottam, Vili pedig játszott mellettem. A nap holtpontja ebédkor jött el, mikor mindenki evett körülöttem, és Vili miatt ott kellett lennem. 


Utána szerencsére gyorsan elaludt és én is így tettem, hogy gyorsabban elteljen az idő. Mikor felébredtem, fura módon nem voltam éhes. Egy érdekes nyugodtsàg áradt  belőlem. Valahonnan melyről, belülről. Azt mondják az indiai nők, hogy ilyenkor a Hold energiája támogat minket, nem kell étel, mert enélkül is erősek vagyunk. 


A délutánt a gyerekekkel töltöttem. Ennél felemelőbb dolgot nem is tehettem volna. Itt már egy percre se gondoltam az ételre. Minden percben elcsodálkozom ezeken a gyerekeken. Nincs semmilyük, napról -napra élnek, valószínűleg többször böjtöltek màr  èletükben mint èn, nem önszàntukbòl, hanem mert nem volt mit enniük. És mégis, mosolygós, boldog gyerekek ezek. 


Dèlután ötkor kezdődött a női kör, ahol egy tálca mindenjóval leültünk a Shiva templomba, hogy elvégezzük azt, amit a fèrfiak nem tudnának. 


A tálcáinkat körbe körbe adogatva, mantrákkal, törtènetekkel telt el a következő pár óra. Majd elmentünk a jógamesterünkhöz, hogy áldást kérjünk tőle ehhez a rituálèhoz. Igazán megható volt. Mindenki szebbnèl szebb száriban felöltözve, bindivel a homlokán, hennával a kezèn és büszkeséggel a szívében várta azt, hogy a Hold megmutassa magát. 

A főtemplom előtt várakozott a önfeláldozó csapat és egyértelműen érzékelte mindenki, hogy ma bizony a Hold tovább alszik, mint máskor. A legidősebb indiai hölgy önfeláldozóan felmászott egy padra, majd felkiàltott...Moon! Yess! 


Mindenki köré gyűlt, segítők hozták a kis tálcáinkat utánunk, és kezdődött a Hold ceremónia. Gabonát, virágot és vizet ajánlottunk fel, azért cserébe, hogy a férjeink biztosan védelmezve legyenek. Majd egy szitán ès gyertyalángon keresztül rá kellett tekinteni a Holdra, becsukni a szemet, és aztán a párunk két szemébe kellett nézni. 


Nálunk a technológia megoldotta a problémát, és a telefonom képernyőjébe néztem hosszasan, hogy megtaláljam a kisfiam apukája szemének csillogását. Nem is kicsit csillogott. Nagyon örült ennek a hagyománynak, büszke volt, hogy ő érte ilyet megtesz valaki. 


A tradìció vége volt, hogy a fèrjek megetettèk a hölgyeket indiai èdessèggel. Én imádom ezt a nagyon édes masszagolyót, de egészségügyi szempontból így lezárni egy böjtöt igencsak nem ajánlatos. Ettől függetlenül mentem az árral és átadtam magam az ősi hagyománynak


A  lezárása egy nagy evéssel végződött, csak mi nők, és Vili, aki igencsak élvezte hogy kivételesen ilyen későn még édességet ehet. 

Nekem nagyon sokat jelentett ez a nap. A párommal a kapcsolatunk hadilábon áll, mégis ez egy olyan szép tradíció, hogy legszívesebben minden Teliholdkor megcsinálnám érte. Az elengedésèrt, a megbocsájtásèrt, az újrakezdésèrt. A böjt a jellemet formálja és a elmèt nyugtatja. Visszavisz egy olyan állapotba, ahol egyek vagyunk a természettel. Nem csoda hogy ebben a spirituális országban olyan sokszor lemondanak tudatosan az ètelről és afelè fordulnak, ami igazán fontos

Kövesd az utazásunkat a világ legkülönlegesebb országában, Indiában! Hamarosan ismét jelentkezünk. Ha tetszett a poszt, kérlek ne felejtsd el megosztani!


Az indiai gyerekek rajztàblàjàt a @judittobyottlikjudit tàmogatta. Köszönjük az értékes perceket!

Write a comment

Comments: 2
  • #1

    Nadine (Tuesday, 13 November 2018 19:56)

    Ez tényleg nagyon szép tradíció, köszönöm, hogy megosztottad velünk!

  • #2

    BodoMama (Wednesday, 14 November 2018 21:59)

    Tetszett és érdekes bejegyzés volt. Köszönöm ma is tanultam valamit �